Gesztusaink rejtett üzenetei, avagy a tudatalattink üzenetei?

Sokan bele sem gondolnak abba, hogy egy egyszerűnek tűnő beszélgetés mennyi információt rejthet. Vagy teszem azt a munkameghallgatásokon. Ha tudnánk, hogy nem kimondottan az eredményeinkre kíváncsiak.

Képzeljük el azt, hogy a kommunikációnk, csak 7 százaléka verbális, tehát a gondolatainkat, amelyeket átadunk, csak 7 százalékban fejezzük ki a beszédünkkel. A további 93 százalék két fő összetevőből áll, a vokális jeleinkből, amely 38 százalék (hanglejtés, hangszín), a maradék 55 százalék pedig nem más, mint a testbeszédünk, a nonverbális kommunikációnk (arcmozgásunk, kéztartásunk, testtartásunk, stb.).

Az emberek többsége bele sem gondol, hogy a tudatalattija hány, szándékán kívüli jelet küld a másik fél számára. Nagy filmrajongó lévén rengeteg filmet láttunk már. Gondoljunk csak bele Jim Carrey filmjeibe. Ha egy másik főszereplő kapta volna ugyanazt a szerepet, az adott film vajon ugyanolyan sikert aratott volna? Pl. az Ace Ventura, az állati nyomozó is? Ez esetben nyilvánvaló, hogy nem elég a beszéd, egy szöveg, amit megtanulunk, hiszen a „szósz”, ami körbe veszi mindezt szintén nagyon fontos.

Képzeljünk magunk elé egy állásinterjút: Megírtuk (lehet segítséggel, de az sose jelent hibát) a legszuperebb önéletrajzot, melyre visszajelentkeztek és behívtak bennünket állásinterjúra. A net csodálatos találmány, a facebookot is imádom, mindenki olyan imázst kelt, amilyet csak szeretne. Viszont térjünk vissza a netre. Találtunk egy csomó segítséget, hogy mi történhet egy állásinterjún, mit kérdezhetnek, nekünk mit illik és mit nem kérdezni. Ennek fényében megnövekedett önbizalommal készülünk a nagy napra, amikor is ha felteszik a nagy kérdést (elfogadjuk-e az állást), IGEN-t mondhassunk. Persze mindig akadnak olyan kérdések, amelyek nem kiszámíthatóak, ugyanis nem csak a munka keresők, hanem a munkáltatók is barangolnak a neten és valljuk be, akinek már van tapasztalata, tudja hogy próbálnak egyre kiszámíthatatlanabbak lenni.

Elérkezünk a nagy naphoz, de egy valamiről megfeledkezünk... testbeszédünkről! Hiába tanultunk meg önéletrajzot írni, hiába tanultunk meg tökéletes szövegeket, a tudatalatti gesztusaink, mimikánk elárul. Elég egy elvétett mozdulat és sajnos elronthatunk bármit, amit már felépítettünk. Sajnos, ez a későbbiekben egész életünket végigkísérheti, ha pl. olyan munkahelyet választunk, ahol naponta több emberrel kell kommunikálnunk, nem árt, ha megpróbálunk odafigyelni ezekre a jelekre.

De ne ijedjen meg senki, mivel ez könnyen tanulható, minden elsajátítható, akár a „Képezd magad okosan és gyorsan” kurzusai egyikén is! 

Megosztás a facebookon