Gesztusaink rejtett üzenetei, avagy a tudatalattink üzenetei?

Sokan bele sem gondolnak abba, hogy egy egyszerűnek tűnő beszélgetés mennyi információt rejthet. Vagy teszem azt a munkameghallgatásokon. Ha tudnánk, hogy nem kimondottan az eredményeinkre kíváncsiak.

Képzeljük el azt, hogy a kommunikációnk, csak 7 százaléka verbális, tehát a gondolatainkat, amelyeket átadunk, csak 7 százalékban fejezzük ki a beszédünkkel. A további 93 százalék két fő összetevőből áll, a vokális jeleinkből, amely 38 százalék (hanglejtés, hangszín), a maradék 55 százalék pedig nem más, mint a testbeszédünk, a nonverbális kommunikációnk (arcmozgásunk, kéztartásunk, testtartásunk, stb.).

Az emberek többsége bele sem gondol, hogy a tudatalattija hány, szándékán kívüli jelet küld a másik fél számára. Nagy filmrajongó lévén rengeteg filmet láttunk már. Gondoljunk csak bele Jim Carrey filmjeibe. Ha egy másik főszereplő kapta volna ugyanazt a szerepet, az adott film vajon ugyanolyan sikert aratott volna? Pl. az Ace Ventura, az állati nyomozó is? Ez esetben nyilvánvaló, hogy nem elég a beszéd, egy szöveg, amit megtanulunk, hiszen a „szósz”, ami körbe veszi mindezt szintén nagyon fontos.

Képzeljünk magunk elé egy állásinterjút: Megírtuk (lehet segítséggel, de az sose jelent hibát) a legszuperebb önéletrajzot, melyre visszajelentkeztek és behívtak bennünket állásinterjúra. A net csodálatos találmány, a facebookot is imádom, mindenki olyan imázst kelt, amilyet csak szeretne. Viszont térjünk vissza a netre. Találtunk egy csomó segítséget, hogy mi történhet egy állásinterjún, mit kérdezhetnek, nekünk mit illik és mit nem kérdezni. Ennek fényében megnövekedett önbizalommal készülünk a nagy napra, amikor is ha felteszik a nagy kérdést (elfogadjuk-e az állást), IGEN-t mondhassunk. Persze mindig akadnak olyan kérdések, amelyek nem kiszámíthatóak, ugyanis nem csak a munka keresők, hanem a munkáltatók is barangolnak a neten és valljuk be, akinek már van tapasztalata, tudja hogy próbálnak egyre kiszámíthatatlanabbak lenni.

Elérkezünk a nagy naphoz, de egy valamiről megfeledkezünk... testbeszédünkről! Hiába tanultunk meg önéletrajzot írni, hiába tanultunk meg tökéletes szövegeket, a tudatalatti gesztusaink, mimikánk elárul. Elég egy elvétett mozdulat és sajnos elronthatunk bármit, amit már felépítettünk. Sajnos, ez a későbbiekben egész életünket végigkísérheti, ha pl. olyan munkahelyet választunk, ahol naponta több emberrel kell kommunikálnunk, nem árt, ha megpróbálunk odafigyelni ezekre a jelekre.

De ne ijedjen meg senki, mivel ez könnyen tanulható, minden elsajátítható, akár a „Képezd magad okosan és gyorsan” kurzusai egyikén is! 

Megosztás a facebookon

Állásinterjúra készül? Segítünk! 

 

Miután elküldtük, illetve személyesen beadtuk jelentkezésünket a kiválasztott állásra, szerencsés esetben ezután sikerült felkeltenünk leendő munkáltatónk érdeklődését, így állásinterjúra lehetünk hivatalosak. Ilyenkor legtöbb esetben az ember nem igazán tudja, mi vár majd rá, feszült és izgul. 

Néhány dologra még azért ilyenkor is tanácsos odafigyelni: 

- Mindig, minden jellegű állásinterjúra érkezéskor figyeljünk oda a megjelenésünkre! Egy rendezett, visszafogott, komoly benyomást keltő külső mindig megnyerő tud lenni. 

- Abban az esetben, ha a tisztelt leendő munkaadónk, interjúztatónk megváratna minket, még ekkor is érdemes arra figyelni, mivel ütjük el az időnket várakozáskor. Tanácsos telefonunkat még érkezéskor lenémítani/kikapcsolni. Ne ezzel zavarjuk meg mások munkáját. Illendőbb és tisztelet sugárzóbb, ha állva várakozunk. Könyvek, újságok helyett pedig igyekezzünk inkább a kihelyezett céges szóróanyagokat elolvasni, ez akár téma is lehet az interjú során és nagyobb esélyekkel indulunk, ha van némi belelátásunk a cég munkájába.

- Ne akarjunk a tények ellenére "képzettebbnek" tűnni, legyünk inkább őszinték. Hiszen később, vagy akár a következő kérdésnél már kiderülhet az igazság, ami azért eléggé kellemetlen tud lenni és a munkáltatónknak sem leszünk szimpatikusabbak. Ha a nyelvekről van szó, de már folyamatban van a tanulás, inkább mondjuk ezt. Tudassuk, hogy ugyan még nem tartunk az elvárt szinten a tanulásban, de már elkezdtük. Pláne, ha az eddigi munkánk során erre nem igazán volt szükség. 

- És végül, de szinte a legfontosabb! Érkezzünk időben! Mivel már az interjú egésze alatt is azon fogunk igyekezni, hogy a lehető legjobb benyomást keltsünk és mi legyünk a legalkalmasabbak a kiszemelt munkára, nem lenne túl kellemes, ha épp emiatt buknánk el, ugye? 

Mindezek mellett persze akad még számos kis hasznos trükk, gyakorlati segítség és jó tanács. Igyekeztünk a legalapvetőbb tanácsokat leírni. Hiszen az ilyen felkészítések akár órákba is telhetnek az ezzel foglalkozó tanfolyamokon. 

Megosztás a facebookon

Önéletrajz – avagy az első lépés a siker felé! 

 

6 másodperc - egy amerikai felmérés szerint ennyi időt szánnak a HR-esek egy önéletrajz átnézésével. 6 másodperc!! Igen, jól látnak, nem írtuk el. Mindössze 6 másodpercet fordítanak a munkahelyen arra, hogy a jelentkezők adatait átnézzék, s azok alapján döntik majd el, kinek adnak egy esélyt bizonyítani a személyes beszélgetésen. A felmérést készítők (többek közt) arra is fókuszáltak, hogy ez alatt a rövid idő alatt mégis melyek azok a kulcsfontosságú adatok, amelyek alapján választják ki a sikeres pályázót. A felmérésből megállapítható, hogy az ember nevét, jelenlegi munkakörét, beosztását, munkaadóját, szakmai tapasztalatát, végzettségét futják át elsőként.

Nézzük tehát, mire is kéne figyelniük!

Először is törekedjenek arra, hogy logikusan, fontossági sorrendben és időrend szerint építsék fel önéletrajzuk tartalmát.

Név, lakhely, elérhetőségek, fénykép (!)  - ezek azok az információk, melyeket mindenképp a CV-jük elején helyezzenek el. Hogy miért fontos a fénykép? Első benyomás. Ezzel azt hiszem, mindent elárultunk. Nézzük csak tovább -  jelöljék meg, milyen pozícióra pályáznak. Ha ezek megvannak, rátérhetnek a „lényegre” – a szakmai tapasztalatra. Gondosan, precízen írják ki az időtartamot, dátumokat - mikortól meddig dolgoztak az adott munkahelyeken, milyen pozíciót töltöttek be, és ne feledkezzenek meg a munkakör leírásáról se! Ez a „feladat” a teljesen kezdők számára nem ilyen egyszerű, hiszen tanulmányaik befejezése után még nem volt alkalmuk semmiféle munkatapasztalatra szert tenni. Az ő esetükben nagy hangsúlyt kell fektetni a szakmai gyakorlatok feltüntetésére.

Ha ezekkel készen vannak, jöhetnek a tanulmányok - minél pontosabban, mindenre kitérve – szakirány, államvizsgák. Természetesen a dátumokat és a megszerzett végzettséget itt se felejtsék el feltüntetni.

Végezetül megemlíthetik előnyeiket, érdeklődési körüket, ill. azt is, rendelkeznek-e jogosítvánnyal. Az utóbbi sok munkaadónál nagyon nagy plusszot jelent!

 

Csak ennyi? Ilyen egyszerű lenne?

Neeeeem. Semmiképpen sem szabad az önéletrajz írását félvállról venni. Egy önéletrajzot meg lehet írni 10 perc alatt is, és ugyanúgy 1 óra alatt is. Máshogy néz ki egy „tízperces” CV és egy gondosan, logikusan felépített, konkrét változat. 

De vajon melyek a leggyakoribb hibák, amiket elkövetnek és melyek azok, amikre ügyelni kell? Mi segítünk ebben. Pontokba szedtünk néhány hibát, melyet jó lenne elkerülni. 

1. Helyesírás  - inkább olvassák el többször az adott szöveget, hiszen rendkívül zavaró lenne, ha esetleg elírásra kerülne pl. a munkaadók neve, vagy az iskola neve, melyet látogattak!

2. Ne legyen túl hosszú az életrajz – igyekezzenek összpontosítani a legfontosabb dolgokra, kiemelni előnyeiket, tapasztalataikat!

3. Figyeljenek arra, hogy mindig az adott pozícióhoz igazítsák az életrajzot, és ne essenek abba a hibába, hogy figyelmetlenül, elolvasás nélkül küldik el jelentkezésüket a sokadik munkaadóhoz!

4. Ne dicsekedjenek! csak közöljék a tényeket!

5. Ügyeljenek a külalakra!

6. Időrendi sorrendben tüntessék fel mind a szakmai tapasztalatszerzés folyamatát, mind a tanulmányainkat!

Végezetül bátran kijelenthetjük, hogy ha ezeket a lépéseket betartják és a tanácsainkat megfogadják, biztosak lehetnek benne, hogy önéletrajzuk strukturált, összeszedett lesz és hezitálás nélkül küldhetik jelentkezésüket az adott pozíciókra.  

Sok sikert mindnyájuknak!

 

 

 

Megosztás a facebookon

Napjainkban szinte már egyre több munkavállalóval előfordul, hogy sajnos bizonyos okok miatt meg kell válnia munkahelyétől. A gyakorlottabb álláskeresők ilyenkor már nagyon jól tudják, mi a teendőjük, mire kell jobban odafigyelni, miután elkezdtek új állások után kutakodni. Viszont sokan vannak, akik ebben a helyzetben tanácstalanok maradnak.

 

De nézzük is, mire tanácsos ilyenkor a legjobban odafigyelni:

- Ha még dolgozunk, de már elkezdtünk keresgélni valamilyen oknál fogva, akkor ezt a helyzetet még kezeljük diszkréten. Hiszen amíg nem találtunk másik helyet, nem tanácsos szétkürtölni, mire is készülünk. Mivel előfordulhat, hogy ha ezt jelenlegi főnökünk, illetve kollégáink megtudják, máris veszélybe kerülhet meglévő állásunk.

- Önéletrajz íráskor figyeljünk oda a részletekre is. Legyen könnyen áttekinthető, világosan megfogalmazott és az előző munkahelyek, pozíciók pedig legyenek pontosak és érthetőek, mivel jövőbeni munkáltatónkat igenis érdekelni fogja majd minden apró részlet. 

- Ne feledkezzünk meg a motivációs levelekről, referenciákról sem!

- Hasznos lehet, ha vannak kapcsolataink, ahonnan információkhoz juthatunk leendő állásunkról. De! Túlságosan erre hagyatkozni és kihasználni, valamint ezzel megkerülni a felvételi eljárásokat sem túl célszerű, hiszen ez akár rosszul is elsülhet.

- A legmeggyőzőbb módja az állásra való jelentkezésnek, ha ezt személyesen tesszük. Persze, ha van rá lehetőségünk. Ilyenkor viszont próbáljunk odafigyelni az előre elkészített és kitöltött papírok mellett megjelenésünkre és akár viselkedésünkre is.

 

(Természetesen, ha mindezek után akadnak még kétségek, kérdések (akár az önéletrajz elkészítésben, motivációs levél megírásában) és bizonytalanságok, hogy hogyan is legyünk a legjobbak sorstársaink mellett, erre már vannak felkészítő gyorstalpaló kurzusaink sok-sok tanáccsal, hasznos trükkökkel!) 

Megosztás a facebookon

A foglalkozások, amelyektől boldog leszel

 

Egy álláskereső portál állította össze a listát, amiből kiderül, hogy az iskolaigazgatóké a legboldogabb hivatás

 

Sokan úgy gondolunk a munkára, hogy az csak egy szükséges rossz ahhoz, hogy meg tudjunk élni, ám akadnak közöttünk olyanok, akik kifejezetten boldogok a szakmájuktól. Ennek az oka bármi lehet. Szerethetjük a feladatokat, a főnököt, a munkahelyi környezetet, vagy éppen a fizetést, a lényeg az, hogy egyáltalán nem lehetetlen az, hogy boldoggá tegyen a hivatásunk.

A Carreer Bliss, online álláskereső portál arra volt kíváncsi, hogy vajon melyek a világ legboldogabb foglalkozásai. A felmérésben értékelték a munkahelyi környezetet, a foglalkozás elvégzésével járó örömöt, a támogató vezetőséget, a jó kollegiális viszonyt, a fizetést és juttatásokat, az előrelépési lehetőségeket, a jutalmakat és az általános jó közérzetet.

A kialakult lista igencsak nagy meglepetéseket tartogatott, hiszen sokan nem feltételeznénk, hogy az iskolaigazgatói munka a világ legboldogabb szakmája, pedig így van. Az óvónők is örömmel végzik a munkájukat, pedig az érte kapott fizetség igencsak alacsony.

Íme, a világ legboldogabb foglalkozásai:

 1. Iskolaigazgató
 2. Főszakács
 3. Hitelügyintéző
 4. Újságíró
 5. Tudományos segédmunkatárs
 6. Kreatív igazgató
 7. Honlap fejlesztő
 8. Divattervező
 9. Szoftverfejlesztő
10. Óvónő

(Forrás: life.ma)

Megosztás a facebookon

 

 

A munkanélküliség időszakának túlélése

Mivel a meglévő és megszokott munkahelyünkön a munkánk egy idő után szinte életünk, majd személyiségünk része is lesz (hiszen sokszor előfordul, hogy a munkával töltött idő és az azzal járó szerepviselkedés később akár az életformánk is lesz), így állásunk elvesztése akár lelki problémákhoz is vezethet. Minden ember más és más, senki sem egyforma, mégis mindenkit egyformán megvisel állása elvesztése. Ezután persze változó mindenki számára, hogyan reagál a helyzetre, hogyan próbálja átvészelni.

Annak érdekében, hogy a lehető legminimálisabbra tudjuk csökkenteni a helyzettel járó kétségbeesést és szorongást, érdemes néhány tanácsunkat megfogadni. Íme néhány hasznos tipp:

Tartsuk meg napi rutinjainkat, amelyek a munkavégzéssel jártak!

A szorongás és esetleges depresszió elkerülése érdekében még az álláskeresés időszakában is érdemes megtartani a megszokott napi rutinokat, tevékenységeket. Keljünk időben, ne hagyjunk egyetlen napot sem “feleslegesen” elvesztegetni. Mozduljunk ki, legyünk aktívak, használjuk ki a napot! Az álláskeresésre fordított időt is igyekezzünk abban az időszakban végezni, ami beleesik egy átlagos munkaidőbe. A hétvégéket pedig hagyjuk meg a regenerálódásnak, pihenésnek jutalmul a hétköznapok folyamán végzett kutakodásokért, munkakeresésekért és egyéb tevékenységekért.

Végezzünk karitatív munkákat!

Ebben az időszakban fontos, hogy ne süllyedjünk teljes önsajnálatba. Ennek az egyik legjobb módja, ha másokra is odafigyelünk, segítjük a rászorultakat. Az önkénteskedés, karitatív célokkal foglalkozó csoportok felkutatása és segítése, valamint az ezutáni pozitív visszajelzések új látásmódot, új életcélokat is adhatnak. Az önzetlen segítségnyújtás, adományozás, gyűjtések segítése segít nekünk is, hogy újra hasznosnak és a társadalom számára nélkülözhetetlen tagjának érezhessük magunkat. Javít közérzetünkön és önbecsülésünkön. Mindezek mellett pedig akár új kapcsolatokra is szert tehetünk, esetleg állandó munkát találhatunk.

Tervezzünk előre!

Hogy ne érezzük “haszontalannak” az otthon töltött időszakot, tűzzünk ki minden napra elvégzendő feladatokat, célokat. Határozzunk meg a munkakeresésre szánt időből is célokat, pl. szabjuk meg, hogy egy napon hány állásajánlatot kutatunk fel és mennyi önéletrajzot küldünk el. Így a nap végére kissé nyugodtabban, elégedettebben dőlhetünk hátra és pihenhetünk.

Keressünk munkanélküliekkel foglalkozó csoportokat!

Már szinte minden közösségi oldalon találni olyan csoportokat és oldalakat ebben a témában, ahol rengeteg információt, tanácsot be lehet gyűjteni. Vagy akár hasznos tippeket, olyan információkat leendő állásokról, amelyeket szinte még meg sem hirdettek, mivel először információs úton próbálják azt meg betöltetni hirdetés helyett.

Képezzük tovább magunkat!    

A munkakereséssel töltött időszak alatt sokszor találkozunk olyan számunkra megfelelő, vagy csak tetsző állásajánlattal, amelyet sajnos csak azért nem kaphatunk meg, esetleg kevesebb eséllyel pályázhatunk rá, mert nincs elég képzettségünk. Ezek persze nem minden esetben jelentik azt, hogy komolyabb, több éves továbbtanulásra lenne szükség. Néha épp elég lenne egy picivel többet tudni, így elég lenne egy gyors továbbképző tanfolyam is, illetve valamilyen nyelvtanulás. Még abban az esetben is, ha a munkanélküliség alatt úgy döntünk, indítunk egy saját vállalkozást, vagy a már meglévő, de nem jól működőt szeretnénk feléleszteni, akkor is sokat segítene egy megfelelő tanácsadás az üzlettel kapcsolatban néhány órás/napos gyorstalpaló kurzusokkal.

 

 

 

Megosztás a facebookon